Nyomtatás

Két fantasztikus hét Dublinban

Methodology in the classroom, Alpha College, 2018.07.02-07.13.

„Dublin fair city…”- és valóban! Két hetet tölthettem ebben a nyüzsgő, eleven városban, és nem lehetett betelni vele!

Az elindulás előtt jóval kezdtem ráhangolódni az utazásra, a várható élményekre, gyűjtöttem az információkat Írországról, angolórákra jártam. Mivel a nyelvi szint kb. C1 volt, izgultam kicsit, mivel nem vagyok nyelvtanár, de bíztam magamban, meg főleg a már korábban, Canterburyben megtapasztalt kedvességben, toleranciában és segítőkészségben egy szintén módszertani továbbképzésen. Jól gondoltam! Szinte örültek a csoporttársaim, meg a tanáraim, hogy én is ott vagyok! Kiemelték, hogy Rózsa (persze lehetetlen volt jól kimondani a nevemet, inkább valami roszához hasonlított), aki drámatanár, majd biztosan más szempontokat is bevet! Sőt, volt egy drámapedagógiai óra is, ahol a tanárnőnek asszisztáltam a jelenetekben, játékokban.

A kurzusom az Alpha College-ban, a városközpontban volt, könnyű volt odatalálni. A környéken kedves kis kávézók, étkezőhelyek voltak. Én persze, mivel a multikulturalizmust élvezem, egy 2 percre lévő szomáliai kisüzletben találtam rá a legízletesebb és legolcsóbb Latte Macchiatóra, meg egy 4 perces séta után található kurd étkezőben ízlett leginkább a falafel.

Egy kedves fiatal párnál, Carole-nál és Rodnál laktam a kertvárosban, a 14-es sárga-kék emeletes busz vitt oda a Lifey partjáról a forgalomtól függően fél vagy másfél óra őrültgyors kanyarodások után. (Jó erősen kellett kapaszkodni!)

Azt hiszem, el voltam kényezteve Carolék által. Például mindig megkérdezte napközben messengerben, mikorra szeretném a vacsorát, és mindig volt desszert is. Úgyhogy fogyókúrát erre az időszakra meggondolatlanság lett volna ütemezni.

A kurzus órái 9-kor kezdődtek, és a délelőtti program 1-kor ért véget (13.00). Egy órás ebédszünet következett, majd 2-től négyig jöhettek a délutáni programok, amelyek általában a város történelmi nevezetességeinek, műemlékeinek, múzeumainak megtekintéseiből álltak a fantasztikus tudású Liam vezetésével. Óh, csodálatos Trinity College, régi könyvek és a kellsi kódex az ünnepélyes hangulatú szépséges régi könyvtárban. Lélegzet visszafojtva járkáltam az ősi falak közt!

A csoporttársaim öt cseh kedves kolléga: Jana, Hana, Jan, Vera és Oxana- aki magyarul is tudott, mert az ukrán határnál született és nőtt fel- egy tanárnő Lengyelországból (Ela), egy magyar kolléganő Budapestről (Barbara), és két chillei angoltanár: a nagyon jó humorú Ricardó és a játékos kedvű Karin. Katie-vel, a mi „lovely teacher”-ünkkel nagyon élvezetes délelőttöket töltöttünk együtt. Bizony, nem kellett az órát nézni, elszaladt az idő!

Többnyire módszertan volt, rengeteg hasznos anyagot kaptunk, sok-sok netes oldalt ismertünk meg. Mi magunk is megtanultunk bizonyos applikációkat készíteni, használni. Bátrabbak lettünk az internetes lehetőségek alkalmazásában. Mivel magyartanár is vagyok, a szövegek-akár dalok-, novellák, rövidtörténetek irodalmi körrel való feldolgozása (Literature Circle) nagyon izgalmas volt számomra.

Szóval, mit is mondhatnék még…Mindenki nagyon kedves volt, nem lehetett stresszelni és aggódni, akárhogy is szerettem volna (jó magyar módjára)!

A második hétre a csoporttársaim meglepetésként megtanultak sziá-val köszönteni -gondolom Oxanától-, én meg megtanítottam nekik, hogy nem egy újabb sziá-val reagálok, mert ha többen vannak, akkor meg sziasztok-ot mondunk.

Még az írekről hadd mondjam el, mit tudtam meg:

-imádják a történelmüket

-sokat szenvedett nép: elnyomás, függetlenségi harcok, éhezés, szegénység, kivándorlás

-nagy patrióták

-nemzeti sportjaik vannak, például a hurling, és nagyon lelkesek ebben

-nagyon jó a humoruk

-tudnak lazák lenni, vagyis mintha csak azok tudnának lenni (lásd: pubok!)

-van egy ír életérzésük: a craic, és ezt még te is át tudod venni, nem kell hozzá sok idő

-lélegzetelállító a tájuk: sziklák, tenger, óceán, hegyek, dombok…és mindenütt tehenek, birkák..néha lovak is

-az öltözködéssel nem foglalkoznak sokat, fő a kényelem

-hát a kiejtésüket nem mindig érteni…

-iszonyat segítőkészek. Ha nem találtál szállást estére írországi barangolásod során, biztos találsz egy pubban egy farmert, aki csak úgy felajánlj egy szobát az otthonában.

Köszönöm mindenkinek, hogy ott lehettem. Nagyon hálás vagyok!