Nyomtatás

A Mediciek nyomában Firenzében

Három évvel ezelőtt már részt vettem a Szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium tanáraként KA1-es Erasmus+ programon, így nagy örömmel töltött el, hogy 2018. júliusában visszatérhettem a reneszánsz bölcsőjébe, Firenzébe, ahol kéthetes művészettörténeti és nyelvi kurzuson vettem részt.

A szállásom a Keresztelő Szent János Nővérei Rend által működtetett villában volt, hatalmas parkkal, madarakkal és kabócákkal a fákon, éjszaka pedig gekkókkal az ablakban. Az apácák nagyon barátságosak voltak, sokat beszélgettem velük, még a magyar oktatási rendszer is érdekelte őket, mivel a villához egy általános iskola is tartozik. A gyönyörű szállásom elég távol volt a városközponttól, de megérte a mindennapos buszozás, minden napra jutott valami kaland itt is. A buszok olaszosan közlekedtek, (vagyis sohasem jöttek a kiírt időpontban, a megállók gyakran változtatták helyüket, a sofőr néha másfele kanyarodott,) de gyakran akadt valaki, aki végig beszélte az utat velem.

A tanfolyam helyszíne a magyarok által is nagyon kedvelt Scuola Toscana, a városközpontban található, pár lépésre a Michelangelo sírját rejtő Santa Croce Templomtól. Minden nap 9 órakor a nyelvi órákkal kezdtünk, amit a szakmailag jól felkészült és mindig életvidám tanárok tartottak. Ezen a nyelvi szinten már igazán elmélyülhettünk a különböző nyelvtani tartalmakban, sajátos kifejezéseket, különböző nyelvi fordulatokat ismerhettünk meg. Sokféle munkaformát kipróbáltunk, a legizgalmasabb az volt, amikor gesztusokkal kellett egy-egy szituációt eljátszanunk beszéd nélkül, majd a többiek szóban próbálták elmesélni a történetet. A nyelvi csoportban kilencen voltunk, igazi multikulturális társaság: a Los Angelesből érkezett biológia tanáron, a svájci szakácsnőn és az olasz felmenőkkel rendelkező ikertestvéreken át, a japán egyetemista lányig. Az órákon jutott idő mindig az élmények megbeszélésére is, így jobban megismerhettük egymás életét, mindennapjait.

A nyelvórák mellett az igazi élményt a művészettörténeti kurzus adta számomra. Minden nap más helyszínre mentünk (templomokba, kápolnákba, palotákba, múzeumokba), ahol lépésről lépésre haladtunk az egyes művészeti korszakokban. Tanárunk, idegenvezetőnk Caterina, vérbeli firenzei, mindent tud a városról, még a legeldugottabb sikátor macskaköveiről is tudott valami izgalmasat mesélni. Rengeteget fotóztunk, jegyzeteltünk, megtanultuk hogyan azonosítsuk be az egyes művészeti korszakokat, hogyan nézzük a szobrokat, miről ismerhetjük fel az egyes festők alkotásait. Igazi időutazás volt a múltba, ahol elválaszthatatlan volt egymástól a politika, művészet, szerelmi viszonyok, társadalmi különbségek és az egyház. A művészettörténeti kurzus fénypontja az Uffiziben tett látogatásunk volt, ahol elvarázsolva Leonardo, Michelangelo, Botticelli, Caravaggio, Lippi és a korszak többi óriásának alkotásaitól, a Vasari-folyosón rábukkantam Mátyás király portréjára is.

Az iskola minden délután fakultatív programokat szervezett, amelyeken lehetőség szerint részt is vettem. Nem lehetett kihagyni a tiramisú és a nutellás édesség készítését, mint ahogy a „Firenze titkai” vagy az Arno folyón túli kirándulásokat sem, amelyeken még több érdekességet tudtam meg a város történetéről. Firenze nyüzsgött a turistáktól, de esténként koncerteket adtak a főbb tereken, ahol az igazi olasz fagylaltot majszolva mindenki egy kicsit átélhette az igazi „dolce vitát”.

Szakmailag és kulturálisan is teljesen feltöltődve, új élményekkel és új barátságokkal tértem haza Firenzéből. Alig várom, hogy a megszerzett ismereteket átadhassam diákjaimnak, beépítve mind a történelem mind az olasz óráim tananyagába!