A tanítás, az üzenet legteljesebben a művészetben öltött alakot minden korban – tudta ezt Tóth Sándor is. Bár az évezredek során változott a tanítás módja, - az üzenet örök voltát ismerte Tóth Sándor is. Tanítani pedig mindig csak az igazat, a szín tiszta igazat szabad – vallotta ezt Tóth Sándor is. S mondhatom mindezt utolsó tanítványaként, akit a szobrász pályán elindított a szegedi művészeti szakgimnáziumból.

Múlt és jövő között nagy ívű hidat képezett a közülünk nem rég eltávozott mester, aki a magyar szobrászat kimagasló alakja, Kisfaludi Stróbl Zsigmond tanítványa volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Tápai Antal szobrászművész után a szegedi művészeti szakközépiskola egyik alapító tanára volt. Első tanítványai, Kalmár Márton, Fritz Mihály szintén évtizedekig tanítottak itt, a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában. Majd visszatértünk mi, a tanítványok tanítványai sorban, tanítani… Csodálatos alkotó, teremtő vonal ez, amelynek a kezdetei a rég múltban gyökereznek és a távoli jövőbe vezetnek. Olyan hagyomány őrzői vagyunk mindannyian, amelyet Tóth Sándor is képviselt, s amelyet mindig megújítva tovább adunk a következő generációknak. Mindannyian hiszünk azon értékekben, amelyeket az éltető természet a gyökereken keresztül juttat el az örök időkig megújuló leszármazottaknak. Ennek a szellemi örökségnek volt egyik letéteményese Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész, akinek portréi, domborművei, érmei, köztéri alkotásai országszerte megtalálhatóak. S akinek munkásságát aligha lehetne jelen keretek között bemutatni – ám nem sokkal a mester halála előtt jelent meg a „Szépművészetről, kortársakról 1965-2017” című monográfiája, amely a magyar szobrászat egy jelentős korszakát mutatja be személyes életútján keresztül –, és amelyet ez alkalommal ajánlok szeretettel és tisztelettel egykori tanárom, Tóth Sándor szobrászművész emlékére!

Beliczai Mária
Szobrász-tanár


Tóth Sándor (Miskolc, 1933. március 19. ) Munkácsy díjas szobrász- és éremművész, a iskolánk művésztanára 1961 – 74. között. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1959-ben diplomázott. Az iparművészeti szakképzést - Tápai Antallal karöltve - indította el és alapozta meg, ahol rajzot, mintázást, kőfaragást és művészettörténetet tanított. Szigorúsága, a szakma iránti alázatossága példaértékű volt tanítványai körében. Számos diákja választotta a képzőművész pályát az ő hatására. 1974-ben az akkori városvezetés ideológiáját megtagadva, Nyíregyházán folytatta művészi pályáját. 1986-87-ben az Egri Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára volt. Nyugdíjasként visszatért Szegedre. A Művészeti Szakközépiskolában örömmel vállalt szakmai-érettségi elnöki feladatokat, az Országos Mintázó Versenyen ill. Rajzversenyen zsűri-elnöki teendőket látta el.
Szakmai munkásságát számos hazai és külföldi elismerés és díj fémjelzi.