Bevezető
Általános tudnivalók
1. állomás
2. állomás
3. állomás
4. állomás
5. állomás
Ahogy mi láttuk...
Forrás
Impresszum
Főlap

5. állomás: Tarka sáfrányok

Az út mentén jobbra fedezhetjük fel, azt a növényt amelyről a tanösvény a nevét kapta, a tarka sáfrányt.

Sáfrányok - Crocus fajok

Kultúrtörténetük csaknem az emberiségével egyidős, hiszen már az egyiptomi papiruszok és a Biblia is említik. Ismerete keletről terjedvén el, a római császárság korában már - különösen a festősáfrányt (Crocus satiuus) - termesztették. A középkor derekán a mórok Spanyolországban is meghonosították, és sokáig a Pireneusi-félsziget termelte a legtöbb sáfrányt Európában. Maga a sáfrány szó is arab eredetű (assfar - sahafran, zafran), és sárgát jelent. Ezt vette át a spanyol (azafran), a francia (safran), az olasz (zafferano), az angol (saffron) és a német (Safran) is. A krókosz név viszont a görög kroké = fonal szóból származik, és a virágok fonalas bibéjére utal, amelyet még a század elején levesbe tették színesítőül, de görcsoldóul is használták.

A jellegzetesen mediterrán növénynemzetség mintegy 80 faja közül hazánkban vadon mindössze 4 faj él. Mindegyik ritka és védett. A négy hazai faj a következő:

  • Fehér sáfrány - Crocus albiflorus
  • Tarka sáfrány - Crocus reticulatus
  • Kárpáti sáfrány - Crocus heuffelianus
  • Illír sáfrány - Crocus tommasinianus

Közös bélyegeik, hogy földbeli száruk gömbös hagymagumó, és hogy leveles száruk nincs. A levelek és a virágok tőállók. Tőleveleik keskeny szálasak, közepükön egy fehér, vaskos hosszanti csík húzódik. (A levelek sokszor csak elvirágzás után fejlődnek ki.) A virágot hártyás fellevél borítja. A lepel hosszúcsövű, a föld alatt még hosszan folytatódik; a 6 színes lepelcimpa (szirom) hosszúkás vagy elliptikus. Bibeszáluk fonalas, a termés tok. Valamennyi kora tavasszal (márciusáprilis) virágzik.